Óvodánk már másodszor nyerte el az Örökös Állatbarát Óvoda címet, melyre nagyon büszkék vagyunk. Az elmúlt hat év alatt folyamatosan alakítottuk a gyerekek állatokhoz fűződő viszonyát, hogy felelős állattartókká váljanak, ezzel együtt a családok szemléletformálásában is szerepet vállaltunk ezzel a törekvésünkkel. Csodálatos időszakot tudhatunk magunk mögött, a folyamatos ismeretátadás bennünket, pedagógusokat is sok kihívás elé állított, hogy az átadni kívántakat hitelesen tudjuk közvetíteni a gyerekek felé. Kiépítettük a kapcsolatrendszerünket, melyben a szülői közösség aktív támogatását élvezzük, ötleteikkel tágul a kapcsolati körünk.

Az idén az Állatvédelmi Témahétre a társállatok volt a központi gondolat óvodánkban. Pille csoportunkban ezt pedagógiai tartalommal gazdagítottuk, nálunk az állatmenhely témaköre kapott kiemelt figyelmet.

Hétfőn reggel minden gyermek kedves társállat plüssével érkezett. A reggeli beszélgetőkörben, amikor az idővonalunk megmutatta a hét témáját, boldogan fedezték fel a képen a társállatokat. Beszélgetésünk közben szóba került: vannak olyanok, akiknek nincs otthonuk, ők laknak az állatmenhelyen. Hogy teljes képet kapjanak a menhelyi életről, felajánlottam, hogy legyen a csoportban is egy. Flóra felkiáltott, hogy: „a Pille Állatmenhely!” felírtam egy papírlapra és a lelkes kis Pillék már rajzolták is a „táblát”, közösen a galériánkra.  Leterítettünk meleg, puha plédeket, a játékok közül előkerültek a kerítések, elválasztották a cicák és kutyusok lakhelyét. A babakonyhából hozták az edénykéket itatónak, (töltöttek bele vizet), a „finomságokat”, hogy ne éhezzenek, és beköltöztették a plüssöket. A nap során többször figyelték, hogy rendben vannak-e, közben zajlott óvodai életünk a megszokott mederben.

Másnap reggel felfedezték, hogy üres a vizes- és ételes edényke, és ki kell tisztítani a helyüket, mert láttak „kakit”. Megkértem a gyerekeket: hozzuk ki az állatkákat és sétáltassuk meg őket, közben sok ölelést is kaptak a „szegény otthontalan” állatok. Elővettük a műanyag kesztyűket és már dolgoztak is szorgosan, tisztították a helyüket: „Hű, de büdi!”. (Szedték össze a kavicsokat, amiket a gyerekek érkezése előtt tettem az állatok közé, ürítettem ki az itatót, etetőt, hogy minél hitelesebb legyen az ott zajló élet.) Korvin ezen a reggelen kis csomaggal érkezett, mosolyogva mutatta, hogy hozott eledelt a menhely lakóinak, mert „a játék ennivalóval nem laknak jól!”, ki is cserélték rögtön igazi állateledelre.

Ez a folyamat óvodai életünk szerves része lett, mindenki kivette a részét a napi teendőkből. A mindennapos mozgást is a védenceinkkel együtt végezték, a mesét is együtt hallgatták, sőt, amikor visszakerültek a helyükre, a csoport elcsendesedett, hogy ne zavarják meg a pihenésüket: „Milyen csendben vannak! Biztosan elfáradtak! Tele a hasuk!” – beszélgettek a gyerekek egymás között. Az idén is kaptak az arra vállalkozó gyerekek gondozási naptárt, amin az otthoni társállataik gondozási teendőit jegyezhetik fel egy héten keresztül. (Nagyon várom vissza ezeket a dokumentumokat, majd össze tudom hasonlítani a tavalyival.)

A témahét kiemelt programja csoportunknak a Túri állatklinika meglátogatása volt. A doktornéni is tudta, hogy nálunk most menhelyi élet zajlik, így kiegészítette a gyerekek ismereteit. Sokat kérdezett a gyerekektől és örömmel tapasztalta, hogy nagyon sok tudással rendelkeznek a társállatok gondozása, a menhelyi élet valósága kapcsán. Pajti, a mentett, keverék kutyus is a segítségére volt, akinek meghallgathatták a szívverését is. Flóra, aki még a kutyaugatástól is retteg, annyira felbátorodott, hogy a doktornénivel Pajtit megsimogatta! A gyerekek is tisztában vannak félelmével és ezt látva megtapsolták bátorságáért!

Gyógyításban is részt vettek: a „beteg kutyus” gyógyító injekciót kapott (kedves plüss kutyusnak kanült ültetett be a doktornéni, amibe a gyerekek az általuk felszívott folyadékot adhatták be). A másik érdekes gyógyító munkát, a kullancskiszedést is játékosan kipróbálhatták. A klinika minden helyiségét végiglátogattuk. Nagyon tetszett nekik a röntgenfelvétel a kutyus lábáról, Málna elmondta, hogy már őt is megröntgenezték, amikor eltört a lába. A klinikai környezet, a valódi eszközök és a szakember hiteles jelenléte mély benyomást tett rájuk: látták, hogy a társállatok egészsége nem magától értetődő, hanem gondoskodást, odafigyelést és szakértelmet igényel.

A másik program, amin már az egész óvodai közösség részt vett, menhelyi kutyus látogatása volt óvodánkban az Ágica Sérült Állatmenedéke Alapítványtól, Solt városi menhelyről. A gondozója sokat mesélt a lakókról és örömmel válaszolt a gyerekek kérdéseire. Búcsúzóul, átadtuk a héten gyűjtött állateledelt a mentett állatoknak.

Csoportunkban a hetet az örökbefogadás zárta, ünnepélyes eskütétellel fogadták örökbe a Pille menhely lakóit. A napi gondozási teendők után átrendeztük a termet, mindenki ölébe vette az állatkáját és elmondták az esküt, amit mindenki nagyon komolyan vett. Megható pillanat volt, mert érződött, hogy a gyerekek valóban megértették az örökbefogadás jelentőségét. Meglepetéssel is készültem: a „mentett állatkák” kis bilétát kaptak a nyakukba, az örökbefogadást hitelesítő oklevelet pedig a gyerekek vehették át és vitték haza.

A hét során megtapasztaltuk, hogy a gondoskodás és felelősségvállalás nem csupán játék, hanem olyan valódi érték, amely velük marad. A közös élményekben benne volt a figyelem, az együttérzés és az a felismerés, hogy az állatokról való gondoskodás közösségi ügy, ahol minden apró mozdulat számít. A hiteles, élményszerű helyzetek megmutatták, mennyire sokat tanulnak, tapasztalnak a gyerekek, amikor nemcsak információt kapnak, hanem átélhetik a gondoskodás örömét és felelősségét. Hisszük, hogy ezek a napok nemcsak élményt adnak, hanem az állatvédelem iránti érzékenységet is mélyen formálják bennük.

Ha mindenki felelős állattartó lenne, nem lenne szükség állatmenhelyekre.

Dubiczné Szőke Piroska
Állatvédelmi Nagykövet Óvodapedagógus

Dunaföldvári Eszterlánc Óvoda, Bölcsőde és Konyha – József téri telephely – Pille csoport